és köszönjük.

Nem kell nagy erőfeszítés ahhoz, hogy kitaláljuk, mit csináljunk, hova menjünk el kikapcsolódni. Halomra találjuk a sokszínű programokat, talán mostmár fizetni sem kell annyit itt-ott. Olyan helyet viszont nehéz találni, ahol nem tömik tele az ember agyát sok sablon-gondolattal, érdektelennél-érdektelenebb sztároló szöveggel. Mert nem csak hangulat kell ahhoz, vagy sok pénz, vagy zene, vagy fények, hogy azt mondjam: itt jól érzem magam.

 Az elején nem gondoltam bele ebbe az egészbe. Ez is egy játék, örültem, hogy csapatban dolgozhatom, hogy valamiért dolgozunk. De őszintén megmondom Nektek, Önöknek, hogy nem tudtam mire megy ki az egész. Annak ellenére, hogy ez már a harmadik félévünk a filmklubszervezésben. Most újabb volt, számomra egy rakás idegen ember jött a Bárcziról.

Aztán kezdtem kapizsgálni, hogy mi is az a gyógypedagógia. Tulajdonképpen minden (laikusként megfogalmazva), amivel segítessz a fejlődésben. Meghallgatsz és oktatsz. Ilyen egy film is, ami segíthet a gyógyulásban. Illetve egy csoport/csapat/filmklubvendégek-barátok, akik együtt haladnak előre a megértésben, értelmezésben. Amiben mi vettünk részt, az ettől több. Nálunk, hála Istennek működik. Ez MINDEN egyes résztvevő, és támogató érdeme.

 Tékás élményeim során rengeteget tapasztaltam, hogy egy-egy film mennyit tud segíteni. És persze mennyire tud rossz érzéseket kelteni, vagy mélyíteni. Nagy a felelősség abban, hogy mit tanácsolsz, mit adsz oda, és azt hogyan tálalod. Persze ezek a kölcsönzéses dolgok egy-egy esetek. A filmklub kockázatosabb, mert ott előre kell tervezni. És sosem fogod tudni, hogy mennyi ember jön el. Sokszor féltünk emiatt: "Dalma! Mi lesz? Te láttad mennyien jelölték be, hogy ott lesznek? Kezdek aggódni!" - szólt Zsófi a telefonba. És elég sokszor ismétlődtek az ilyen telefonbeszélgetések.

Fölöslegesen aggódtunk. "Folyt. köv." a következő félévben.

Habár az utolsó filmklub volt a félévben, nem szomorkodtunk. Tudjuk, sőt biztosnak tartjuk, hogy ezt folytatni kell. Hisz megéri, már egy mosoly is.

Egy jobb világ

Filmklub záró

Nem tudom, mikor történt. Legutóbb február volt még, amikor tervezgettük a filmklubot, meg január. Aztán szép lassan kiderült, hogy a család lesz a témánk, és tudtuk, minél több embert szeretnénk megszólítani ezzel. Lelkesen alakult a csapat, a három szervező és a moderátor. Végül összeállt az egész és láthatatlan kezek beindították, igazgatták az útját. Rögtön nagyot robbant az első alkalom, sokan voltunk, persze nem elegen:)), mindenki hozott még egy embert..jó, elnézést, hagyjam már ezt..:)) Szóóval, muszáj idióta vicceket írnom, mert közben totál meg vagyok hatva, hogy épp búcsúzok a félévtől. Próbálom megérteni és megragadni a pillanatot, hogy mikor rohant így el az idő velünk. Ahhoz kétség nem fér, hogy nagyon jól éreztem magamat, és azt hiszem, ezzel nem voltam egyedül. Jó visszajelzéseket kaptunk, elég csak megnézni az estékről készült fotókat, és máris látni, mennyi kedves és érdeklődő arc köszön vissza róluk, hogy mindenki elmélyülten figyel, és együtt gondolkodik. ....akkor sem értem, hogy ment el így az idő, megint ilyen láthatatlanul és szó nélkül, de ez már csak így van. Épp nemrég éreztem, hogy micsoda lehetőség, hogy hat alkalommal találkozhatunk, hogy jobbnál jobb filmet nézünk majd, és utána különleges vendégekkel egy jót beszélgetünk. Erre tessék, piff-puff, itt a vége. Szerettem a félévet, mert színes volt, mert egyik beszélgetés érdekesebb volt mint a másik, mert ott voltatok és jó volt titeket látni, együtt lenni. Kedden elbúcsúztatjuk a tavaszi-nyári programsorozatunkat, megtartjuk az utolsó "családos" tematikájú filmklubot, aztán belecsobbanunk a nyárba és kigondoljuk, mivel is lephetnénk meg benneteket. Mert folytatjuk, ehhez kétség nem fér! Szeretnénk, ha ti is alakítanátok, hozzászólnátok, hogy milyen jövőt képzeltek el (mármint így filmklubilag:)! Hamarosan készítünk egy online kérdőívet is, és várjuk a visszajelzéseket! Aztán ne hagyjátok ki a mostani keddet sem, mert együtt örülni annak, hogy lehettünk, azért mégis más! És különben is, csak veletek teljes a kép! Köszönjük a mellénk állást, kitartást és hűséget! Szép és filmekben gazdag nyarat kívánok: Zsófi P.S. alábbi kép Rófusz Kinga alkotása, Máté Angi Kapitány és Narancshal c. meséjéhez