Fúúú, beleszagoltatok már úgy rendesen a levegőbe? Hihetetlen, de most már tényleg itt a tavasz! Virágillat, madárcsicsergés, késő éjjel sem fázom-érzés, hullámzás, szerelemillat, sőt, most már picit nyári pikánsságot is vélek felfedezni odakünn, úgyhogy az én lelkem is táncra kelt. Nóri barátnőnmmel megállapítottuk, hogy ez lesz az utolsó "szabad" nyarunk, mármint, amikor viszonylag gondtalanul lehet még bármit csinálni. Merthogy hamarosan végzünk a felsőoktatás adta gyönyörökkel és belépünk a nagybetűsbe, aztán már semmi nem lesz a régi, és még a Balaton parton ücsörögve is óratervet gyártunk majd, vagy fejelsztő eszközöket, barnulni sem úgy fogunk...ááááá....
na jó, nyilván nem így lesz, de eljátszottam a gondolattal, hogy mi mindent fogok mostantól kezdve csinálni, amit eddig nem. Szeretnék ejtőernyőzni, ahogy az Életrevalókban a főszereplők, és átélni azt a repülés-élményt, amikor a gyönyörűségtől és a csodálattól szóhoz sem jutok. Amikor a torkomban dobog a szívem, és ha becsukom a szemem, olyan mintha szárnyaim nőttek volna. Szeretnék úgy járni-kelni a háztetőkön, mint Hallam Foe és azt csinálni, amihez csak kedvem van. Jó lenne olyan közel kerülni magamhoz, mint ahogyan azt az Emberek és istenekben a szerzetesek teszik, és sokszor én is szeretnék úgy stopppolni, mint a Friss levegőben a főszereplő lány. Szeretnék olyan bulikban részt venni, mint Juliette az Oly sokáig szerettelek című filmben, és egymás meleltt tudni mindenkit, akit szeretek. Mondjuk egy olyan ház és kert nem lenne rossz, na meg azok a gyönyörű virágok...hmm!
Sok dolgom van hát, megyek is, beleszippantok a tavaszba! :) Zsófi 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése